“Milyen magasra kell repülnöm,
Ahonnan már nem látlak téged,aki olyan messze vagy tőlem?
Talán könnyebbé válik, ha elfordítom a tekintetem
De azt akarom, hogy örökké figyelhesselek téged valahonnan.
Mert lehetetlen, hogy elfelejtselek téged
Nem tehetek mást, minthogy az égre tekintek.
Akárcsak egy csöppnyi kalitkába zárt madár,
Céltalanul bolyongok, egy ablakot keresve.
Most akarlak látni, mert szeretlek,
Habár szeretnék elfutni,mert félek, hogy megsérülünk.
És még ha el is fogják a szárnyaim láthatatlan korlátok,
Te leszel az, akit szeretek,még a könnyek csúcsán is.”
Ahonnan már nem látlak téged,aki olyan messze vagy tőlem?
Talán könnyebbé válik, ha elfordítom a tekintetem
De azt akarom, hogy örökké figyelhesselek téged valahonnan.
Mert lehetetlen, hogy elfelejtselek téged
Nem tehetek mást, minthogy az égre tekintek.
Akárcsak egy csöppnyi kalitkába zárt madár,
Céltalanul bolyongok, egy ablakot keresve.
Most akarlak látni, mert szeretlek,
Habár szeretnék elfutni,mert félek, hogy megsérülünk.
És még ha el is fogják a szárnyaim láthatatlan korlátok,
Te leszel az, akit szeretek,még a könnyek csúcsán is.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése